Van a látásnak egy igen érdekes oldala, ez pedig a belső világunk, belső képeink világa. Mindenki megfigyelheti, hogy milyen gyakori jelenség az, hogy kinéz a világra de valójában egészen másfelé járnak a gondolatai. gyakran az aggódás, tépelődés és egyéb gondok azok, amik belül keringenek-ehhez elég csak megnézni az utcán az emberek arckifejezését.
Van egy olyan mondás, hogy a látás akkor jó, ha ugyanarra gondolsz mint amire éppen nézel. Na ez valami ilyenre utal: ha ránézel valamire, legyél jelen, vedd észre, figyelj rá, legyél tudatosan ott.
Tegnap például érdekes volt együtt csinálni néhány figyelmi gyakorlatot az egyik páciensemmel. percenként elkalandoztak a gondolatai, elkezdett sztorikat mesélni, mindig eszébe jutott valami más. Ilyenkor emlékeztettem rá, hogy most nincs éppen jelen a gyakorlatban. Csak vegye ezt észre és aztán térjen vissza.
Huxley pedig azt írja a Látás művészete című könyvében, hogy ha elgondolkozol, ha nem arra figyelsz amire nézel akkor inkább csukd be a szemed!