Yama, thaka, anth, phat! – mondjuk hangosan a kis csoportban Edinburghben és hajlongunk, mozgunk Wolfgang Hatscher-Rosenbauer irányítása szerint. Ezzel a mantrával minden stresszt elengedünk az elménkből, testünkből.

Ki ez a hosszú nevű német férfi, aki ősz hajjal, színes ruhában, derűsen mesél magáról? Nos, ő egy látástréner, aki elsősorban a színekkel dolgozik, a színek és a látás kapcsolatával.

Mint sok látástrénernek, neki is megvan a saját története a látásáról, íme:

Huszonéves volt, amikor nagyon rövidlátóvá vált (-8 dioptria)a sok tanulás, fókuszálás következtében. Könyvből próbálta a Bates gyakorlatokkal javítani a látását de nem sikerült neki és ez nagyon frusztrálttá tette.

Akkoriban elutazott Sri Lankára és ott úgy adódott, hogy sem a szemüvegét sem a kontaktlencséjét nem tudta használni. Képzelhetitek milyen homályosan látott…érdekes módon azonban mindig találkozott valakivel, aki segített megmutatni a következő lépést, hová menjen, mit csináljon.

Így jutott el egy kelmefestő helyre, ahol gyönyörű színek vették körül és ő csak állt és gyönyörködött bennük, annak ellenére, hogy mindent nagyon homályosan látott. A színeket azonban elkezdte élvezni, és érezte, ahogy a látása energiával töltődik fel. A fókusza elkezdett nyílni, már nemcsak egy dologra fókuszált, és ettől az összes érzékszerve elkezdett kinyílni.

Ő is elkezdett festeni és a benne lévő kreativitás elkezdett kibontakozni. Így az önmagáról alkotott belső képe is elkezdett megváltozni.

Bates írta le először, hogy jó feltételek között a tiszta látás villanásszerűen megjelenik. Wolfganggal is ez történt, amikor elment a dzsungelbe túrázni egy gyönyörű vízeséshez.

„Csak egy út vezet oda, nem tudsz eltévedni” -mondták neki, így hát felkerekedett. Aznap épp pillangórajzás volt az erdőben és ő úgy haladt végig az ösvényen, hogy gyönyörködött a rengeteg színes pillangó táncában. Úgy élvezte a látványt, mint egy gyerek!

Elérkezett a vízeséshez, ami tényleg meseszép volt! És ahogy ott állt, egyszer csak azt vette észre, hogy tökéletesen élesen lát mindent!

„Hisz ez lehetetlen”-gondolta, és abban a pillanatban elhomályosult a kép. Az elméje, a gondolata elhomályosította a látványt.

Amikor azonban hazatért Németországba, a látása 3 dioptriával jobb volt, mint amikor elindult. Később pedig még tovább javította a látását, ma már nem visel szemüveget.

Kurzusán a színek , a fény és a sötétség gyógyító erejéről beszélt.

Mit jelent ez?

A fénnyel és a sötétséggel kezdődik a dualitás. Ez pedig a látásunknak is az alapja. Hisz ha nincs elég sötét és nincs elég világos, akkor kontrasztok sincsenek. A sötétségből és a világosságból lettek aztán a színek. A színek, amik akárcsak a fény, hullámtermészetűek.

Mindenkinek megvan a képessége a látásra, még a vakoknak is, mondja Wolfgang. Ugyanis ez egyetemes emberi adottság, bíznunk kell benne és fejleszteni, növelni magunkban ezt a képességet.

Wolfgang amikor tiszta energiájú helyen volt és ő is tiszta volt belül, tiszták voltak az energiái akkor teljesen élesen látott, amikor ez nem így volt, akkor a látása is homályossá vált. Így az éleslátása pontosan tükrözte belső állapotát. Amikor pedig elkezdett bízni a pillanatban, az életében megjelentek az egymást támogató szinkronicitások. Belső világunk kivetülése a külső érzékelésünk.

A belső minőségünkhöz csatlakozni színeken keresztül is lehet. Ehhez elég bízni magunkban, az intuíciónkban. Állítsuk meg hát a gondolkodó üzemmódunkat, váljunk izgatottá, várakozóvá, éljünk a pillanatnak a színeken keresztül is. Az élmény ebben a kapcsolódásban mindig más és más lesz, engedjük ezt meg magunknak. Utazzunk a színekkel befelé.

A látáskor valójában hullámokat érzékelünk a retinánkkal, aminek hatására aztán kialakul bennünk egy kép. Csodás ez a folyamat, és ezt nem a gondolkozásunkkal hozzuk létre, ez sokkal nagyobb, komplexebb folyamat annál: tulajdonképpen a bennünk lévő egyetemes bölcsesség által jön létre.

Melyik érzékszervünk érzékel még hullámokat? – Hát a hallásunk! Az egész világ körülöttünk rezgésekből áll, és ennek mi is részei vagyunk. Amint elveszítjük ezt a kapcsolatot ezzel a rezonanciával, megbetegszünk.

A rezonanciához sokféleképpen kapcsolódhatunk: színekkel, hangokkal.

A színeket nemcsak látjuk, érezzük is. Gondoljunk arra, milyen másképpen érezzük magunkat pl különböző színű ruhákban, vagy színesre festett falak között.

Wolfgang a színekkel történő munka során arra bátorít minket, hogy kerüljünk kapcsolatba a belső bölcsességünkkel, és ne csak mindig a külső világra fókuszáljunk!

Nagyszerűen erősíti a szemeket, ha délelőtt piros színnel stimuláljuk őket, délután pedig kékkel. A színekkel a látási energiáinkat erősítjük, mert a látás energetikai folyamat is, nemcsak optikai.

És végül egy érdekes történet a színekről:

Egy férfit megoperáltak és a műtét után nagy fájdalmai voltak. Kért papírt, festéket és rögtön a műtét után elkezdett festeni. Az első napokban rengeteg vörös képet festett aztán elkezdtek megváltozni a színek, ahogy a test és a lélek folyamatosan gyógyult. Ez a férfi sokkal gyorsabban gyógyult, mint mások akiket szintén megoperáltak. Később pedig különleges képeiből kiállítást is szerveztek.

Mindez a 26.Holisztikus látás konferencián történt Edinburghben, 2017. október végén.

Hamarosan beszámolok a konferencia további érdekes eseményeiről, előadóiról.

Addig egy gyakorlat Wolfgangtól:

Vegyél elő egy papírt és egy csomag színes zsírkrétát. Ne siess, csak figyelj magadba és válassz egy színt a sok közül. Rajzolj a papírra bármit, ami épp benned van, amilyen érzések épp most kavarognak benned. Fejezd ki vonalakkal, formákkal.

Ha úgy érzed, készen van a képed, adj neki címet. Aztán írd alá.

Időről időre végezd el ezt a rajzolást, ha valamilyen folyamatban vagy benne, ezzel is érzékelheted a változásokat, amiken keresztülmész.

Wolfgang Hatscher-Rosenbauer

könyvei magyarul:

A szem iskolája (Magyar Könyvklub)

Láss jobban! (SanomaMedia)