Nemrég egy ötvenes éveiben járó férfival beszélgettem a szemészeti rendelésen. Kérdeztem, van-e szemüvege. Nincs, felelte. Ez ebben a korban elég szokatlan, hisz olvasószemüvege majd mindenkinek van már. Elmesélte, hogy neki is elkezdett romlani a szeme pár éve, de egy barátja azt tanácsolta, ne menjen szemészhez, mert szemüveget írnak neki, amitől elromlik a szeme. Inkább olvasson sokat napfényben.

Így is tett és 2 hónap múlva újra látott jobban olvasni.

Megvizsgáltam és azt találtam, hogy közelre tényleg lát szemüveg nélkül. Igaz, egy kicsit várni kellett, míg beállt a szeme a közeli szövegre, de sikerült neki.

Ez a történet nagyon szépen megmutatja, mennyit számít az, ha valaki nem nyúl rögtön a szemüveghez, hanem a természetes dolgok, pl. a nap segítségét hívja a szemei megjavításához. Azt is mutatja, hogy bár nem lesznek a szemek olyanok, mint húszévesen, azért nagyon jól tudnak működni még ötvenévesen is szemüveg nélkül, ha jól bánunk velük, és nem gyengítjük el erejüket nagyító üvegekkel.

A látástréning során használjuk a nap gyógyító erejét a szemre, illetve a gyakorlást is.  Vannak speciális, a közelre nézésben résztvevő mechanizmusokat aktiváló gyakorlatok is.  Ezek egy részét olyanoktól tanultam, akik a fenti férfihoz hasonlóan megjavították vagy szinten tartják látásukat szemüveg viselése nélkül.

Szívesen adom át ezeket az ötleteket, tapasztalatokat a hozzám fordulóknak!