Ma reggel olvasom a hírt, hogy elhunyt Etka anyó.
A hír inkább az, hogy élt. Ahogyan élt. Aki volt.
A látás gondolkodás, nemcsak nézés. Ha látjuk is magunk körül a világot, mélységgé válik az is, ami „nincs”: a tér magunk körül. A láthatatlan élet, ahogy ő fogalmaz.
Íme a rá emlékező cikk:
Életének 93. évében húsvétvasárnap elhunyt az Etka anyóként ismert szegedi Kártyikné Benke Etka, az Etka-jóga megalkotója.
93 éves korában meghalt az Etka anyóként ismert szegedi Kártyikné Benke Etka, az Etka-jóga megalkotója – írta a Délmagyar.hu. Etka anyó szívbetegen, nyitott hátgerinccel jött világra. 55 éves koráig küzdött testi problémáival, ekkor azonban úgy döntött, kezébe veszi az életét, és magalkotta saját mozgásterápiáját, az Etka-jógát.
A nevével ellentétben nem klasszikus jógagyakorlatok voltak ezek, Etka anyó elmélete ugyanis az volt, hogy olyan mozgásformákat kell végeznünk, amilyenekkel születtünk, amilyeneket a gyermek is végez ösztönösen. Úgy vélte, a gyermek még frissen és üdén kapálózik, később azonban eltanulja az öregektől az összeesést, és onnantól már más lesz a mozgása, kevésbé természetes.
„Amikor negyvenéves voltam, én is azt gondoltam, hogy már öreg vagyok. Most 93 évesen pedig már más a véleményem. Mostanra tudatosult bennem, hogy kor nincs, időtlenek vagyunk. A természet sem számol percben, órában – ezeket mi találtuk ki, hogy átláthatóbbá tegyük az életünket. Nem a korunk függvénye, hogy mennyire tudunk illeszkedni a körülményekhez” – nyilatkozta korábban a Szegedma.hu-nak.
http://www.origo.hu/itthon/20130401-elhunyt-etka-anyo.html