Számos jelenség gondolkodtat el. A látás és a szem az egyik hozzám legközelebb álló világ de érdekel az egészségnek minden aspektusa. A lelki, érzelmi és a testi vonatkozások. Az egyik testi vonatkozás a táplálkozás. Van egy csodálatos könyv amiből rengeteget megtudhatunk erről a témáról. Íme egy idézet belőle:
“Az emberek nagyon fontosnak tartják a tulajdonukat. Csak a legjobb
olajat töltik a kocsijukba, gyönyörű bútorokat vásárolnak, miközben a
legolcsóbb, legrosszabb minőségű ételt eszik. Mert a mai ember néha
többre becsüli a tárgyait, mint a tulajdon testét vagy az életét.
Puszta mechanikai szempontból az emberi test, mint tudjuk, bámulatos,
nincs hozzá fogható a készáruk világában. Már az ésszerűség kedvéért
is jobban kellene törődnünk vele, mint a többi anyagi dologgal.”
(Paul Pitchford – Gyógyító táplálkozás)
A döbbenetes az, hogy bárhonnan indulunk, ugyanoda jutunk: eltávolodtunk a természetes önmagunktól, attól a közegtől ami éltet bennünket és aminek részei vagyunk, sokkal mélyebben és eltéphetetlenül mint hinnénk. És ha azt hisszük, hogy ezt figyelmen kívül hagyhatjuk, ha nem figyelünk oda a természet törvényeire akkor az nem marad következmények nélkül. Ez azért is érdekes, mert ha viszont együttműködünk ezekkel, netán használjuk őket, akkor nagyszerű dolgok történhetnek. Ám minden folyamat tanulási lehetőség, ezért nem szeretek címkézni jó és rossz között, inkább a “levés” állapotából próbálom szemlélni az eseményeket.
A betegségek, a félelmeink, a fájdalmaink lehetőségeket adnak arra, hogy megismerjük ezt a csodálatos rendszert, amiben élünk. Minden új felismerés hálával tölt el, hogy milyen nagyszerű intelligenciával és szeretettel megalkotott világban élhetek és azt érzem, ha nem is vagyunk ennek minden pillanatban a tudatában, attól ez még így van!És ennek én is és mindenki részese!
Engem a legegyszerűbb dolgok emlékeztetnek erre minden nap: a testem működése, a szívem dobogása, a lélegzésem, minden funkcióm, ami a gondolataim és érzéseim közben is én vagyok, és én vagyok minden helyszín, szereplő és élmény is, ami ér nap nap után.
A kutyámmal történő sétálások jelentik a nap egyik tapasztalását számomra: amikor este kimegyünk az utcára eggyé válunk egymással és a körülöttünk lévő tájjal. Figyelünk egymásra, érzékeljük egymást és tesszük a dolgunkat: ő kutyaként, én emberként. Figyelem a szimatolását és közben én is lélegzem. Érzem a testem súlyát, ahogy lépkedek a talpamon. Érzem a ruha érintését a bőrömön. Érzem az illatokat az utcán. Hallom a zajt és a csendet külön is a fülemben. Néha nem is értem, mi több, mi más is kellhet ennél nekünk. Hogy mi végre a sok rohanás, idegeskedés, gyűjtés és birtoklás. Hisz annyira VAN HELYÜNK ezen a gyönyörűséges helyen, hisz itt vagyunk, hisz élünk.
dr Ungváry Lilla
+36 70 2203148
szemlelek@gmail.com
Leave a Reply
