A látás ha egy szemészeti tankönyvet olvasunk, akkor dioptriákról, receptorsejtekről, ingerületről szól. Amikor azonban az agykutatókat olvassuk, hallgatjuk akkor egészen misztikus és varázslatos dolgokra bukkanhatunk.
Beau Lotto: Láss csodát című könyvében például azt írja, a látásunkat mi alkotjuk meg. A mondás, hogy „hiszem, ha látom” ugyanis így igaz: „látom, mert hiszem”. Hiteink, belső világunk ugyanis az ami megjelenik a külvilágban látás formájában.
A látás 30%-a az, ami kívülről befelé áramlik, és 70%-a az, ami belülről kifelé. Ezt egy másik agykutatásról szóló anyagban hallani. Micsoda?? Belülről kifelé vetítjük a képeket? Egészen izgalmas és különleges élmény elkezdeni ilyen módon ismerkedni azzal, mi is történik akkor, amikor látunk valamit.
A memória, a képzelet, az emlékezés fontosságáról már dr Bates is beszélt több, mint 100 évvel ezelőtt. Módszerében erősen támaszkodott is ezek használatára. Megérzett valamit ő is ebből a belső teremtő energiából, ami látás formájában vetül körénk.
Amikor látástréningezek valakivel, sokat beszélgetünk arról, hogyan látja a világot. Mert nem lehet mindent tesztekkel mérni, igazából nagyon keveset lehet. És mivel a látás mindig a jelen pillanatban zajlik és erősen összefügg a figyelemmel, még ugyanazok a tesztek is más eredményt hozhatnak, attól függően, hogy az adott pillanatban hová irányult a figyelem.
Ha visszatérünk az eredeti kérdésre, hogy mit is látunk valójában és tudjuk, hogy kivetülést látunk, akkor érdekes dologra juthatunk: belső világunkban létezik minden, amit kívül látunk. Ha szeretettel, érdeklődéssel tudjuk szemlélni magunk körül a világot akkor saját világunkkal tesszük ezt. Ha haraggal, ítélkezésekkel tesszük ezt azzal saját magunkat is bántjuk. Vajon tudjuk-e más szemmel nézni a világot? Próbáljuk ki!