Amikor másoknak mesélek öngyógyításaimról vagy a szomatodrámás játékokról, gyakran megkérdezik: Na és mi történt, meggyógyultál?

A kérdésre a válaszom: igen, elképesztő tempóban gyógyulok! Járok rendszeresen gyógytornára, aromaterápiás masszázsra, akupunktúrázom, mozgatom sokat a karom és mindig tágítgatom a határokat, akkor is ha még fáj egy kicsit. A fájdalom egyébként egy pozitív jelzés számomra: amíg fáj, addig még javulni tud! Amikor már nem fog fájni, akkor elér egy stabilizálódási helyzetet.  Érdekes módon nekem a nyújtás hamarabb sikerült, mint a hajlítás, bár az orvosok azt mondták, fordítva lesz. Sokat masszírozom magamnak is azt a területet amelyik a legnagyobb ütést kapta eséskor mivel érzek még benne csomókat. De azt veszem észre, hogy már félelem nélkül indul cselekvésre a bal kar is, már ültem ismét kerékpáron azóta, cipeltem benne útitáskát és ma rollereztem is vele.

Most járok a 6. héten és mind mozgástartományában mind erejében a bal kar csaknem teljes munkát végez!

Az viszont nagyon tanulságos volt, hogy  már 10 nap gipszelés után milyen erősen meggyengültek az izmok a karomon. Azért is érdekes ez, mert a szemüveg viselése a szem számára ahhoz hasonló, mint amilyen a gipsz volt a karomnak: bár nem fájt már a gipszben, rögzítődött a helyzete mégis mivel egy külső eszköz vette át a „munkavégzést” az alatta lévő izmok, inak elkezdtek ellustulni, elfelejteni azt, ami az eredeti feladatuk. Apránként találtak rá ismét a saját erejükre és működésükre. A 6 hét pedig azért érdekes, mert körülbelül ennyi időbe telik, míg valaki teljesen le tudja tenni a szemüvegét-ha meri a belső változásokat megengedni magának közben.

Az öngyógyításom lelki oldaláról itt lehet olvasni: http://www.szemlelek.hu/betegek-tapasztalatai/