Aki nem az orvosi, hanem például a Műszaki egyetemre jár, az remek előadásokat hallhat a látás agyi folyamatairól. Az ottani Kognitív Tudományok Tanszéke ugyanis élenjár e téma kutatásában. Szemészként és szemtrénerként nagy öröm volt számomra rátalálni erre a tudásra, csak azt sajnálom, hogy erről a mi szakmánk nem igazán tud, illetve a jelentőségét, fontosságát nem használja ki.

Egy előadás összefoglalójából idézek most néhány mondatot:

0. A látás nem egyenlő a szemmel.

1.  A látás aktív folyamat

2.  A feldolgozás párhuzamos és hierarchikus

3.  Az egyes agyterületek specializálódtak

4.  A látás élménye több agyterület együttes aktivitásának eredménye

5.  A látás élménye nagyban független a látott képtől.

Elgondolkodtató, igaz? Főleg az 5.pont…

Mivel ezeket  az orvosi egyetemen NEM tanuljuk, ezért a látással kapcsolatos problémákkal nem tudunk mit kezdeni. A szemész a szemben, mint szervben keletkezett, látható elváltozásokat tudja vizsgálni, kezelni, de a látás élményével egyáltalán nem tud foglalkozni, mivel ezt nem tanulta sehol. Ezért fontos, hogy megértsük, mi a különbség egy szemészeti megközelítés és egy látástréner megközelítése között. Jómagam mindkét oldalt ismerem, ezért tudok segíteni mindkét megközelítés szerint.

A látástréning hatását szinte naponta tapasztalom a betegeimen és rendkívül fontosnak tartom a használatát, szélesebb körű elterjedését. Ugyanis egy olyan öngyógyító mechanizmus használatáról van szó, amely sokkal több bajunkon, betegségünkön tud segíteni, mint az, hogy hordunk-e szemüveget vagy sem. Az agyba ugyanis számos információ fut be a testből, és ezek szinte mind találkoznak a látás funkciójával is. Ezért is romlik el a látásunk. Ha viszont azt kezeljük, akkor kijavítjuk a sérült információ okozta egyéb elváltozásokat is. Ez néha „csak” abban nyilvánul meg, hogy jókedvű, felszabadult, könnyed lesz valaki, máskor pedig abban, hogy elmúlnak más jellegű betegségei. (allergia, pánikroham, stb)

Ajánlom hát mindenki figyelmébe ezt a módszert és jó gyakorlást kívánok a mindennapokban!

Dr Ungváry Lilla