3 dimenzióban látni a világot egészen fantasztikus dolog.

Susan Barry biolgógus felnőttként tapasztalta meg először ezt az állapotot és nagyszerű könyvet írt róla, Fixing my gaze címmel. Ezen a honlapon is olvashatunk róla: http://www.fixingmygaze.com/

Most egy személyes élményemről számolok be:

Egy ideje elkezdtem reggelente a napoztatással együtt a két szemes együttlátásomat is erősíteni gyakorlással. A látáson ugyanis akkor is lehet még tovább javítani, ha valakinek orvosilag tökéletes a látása. A binokularitást még ilyenkor is lehet tovább harmonizálni. A két szem együttes működése olyan lelkiállapotot tud adni, ami a harmonikus idegrendszeri és lelki működés legjava. Márpedig ha ez a szemen keresztül fejleszthető, akkor érdemes ezzel foglalkozni.

Szóval csinálom ezeket a gyakorlatokat reggelente néhány hete. Ma pedig sétálni voltunk az erdőben. Ezen a sétán azt vettem észre, a fák egészen különlegesen néznek ki: olyan erősen látom a térbeliségüket, hogy az egészen varázslatos! Csak álltam ott lenyűgözve, és úgy éreztem magam, mint a legszebb, legtökéletesebb mesevilágban, amit csak el lehet képzelni. A fák térbelisége, a napfény adta éles kontrasztok, a természet színei olyan elegyet alkottak, ami lélegzetelállító volt!

Szerintem a látásunknak elsősorban az a feladata, hogy gyönyörködhessünk a világunk szépségeiben illetve egymással akár lélektől lélekig kommunikáljunk a tekintetünkön keresztül. Az olvasás, a feladatmegoldás nem eredendő állapotunk, ezeket is meg tudjuk oldani és hasznosak, de nem ez az ami igazán összekapcsol bennünket mélységeinkkel.

A 3 dimenziós látásnak van egyfajta érdekes evolúciója. Az első szint a 2 külön szemmel látás. A kancsalság egyik nagy hátránya, hogy a szemek nem tudnak egy irányba nézni, ezért nem tudják ugyanazt a dolgot egyszerre látni, mindig 2 különböző dolgot érzékelnek. Ezen a szinten nem tud kialakulni 3 dimenziós látás.

A második szintnél a szemek már egy irányba néznek, de egyáltalán nem biztos, hogy térben is látnak. A rövidlátás például erősen 2 dimenzióssá teszi az érzékelést. A két szemmel jól látók pedig amikor stresszes helyzetbe kerülnek, hajlamosak arra, hogy a nem domináns szemükkel kevésbé nézzenek, vagyis átmenetileg funkcionálisan egyszemessé válnak. A folyamatosan 3 dimenzióban látás egyfajta belső egyensúly állapotában jön létre.

A 3 dimenzióval gyakorolni, játszani tehát hasznos és gyógyító.

A legegyszerűbb módja ennek az, ha sétálunk a természetben és gyönyörködünk a dolgok egymáshoz képesti távolságukban, mélységükben.

Menjünk hát ki a rétre, az erdőbe, a vízpartra és figyeljünk egy kicsit erre a szépséges jelenségre!

A reggeli sétáról pedig íme néhány képem: