Érdekes történettel találkoztam tegnap. Egy férfi jött látástrénminget tanulni hozzám, akinek a galambröptetés a hobbija. Elmesélte, hogy extra jó távoli látása alakult ki, mivel a galambokat nagy magasságban figyeli, és a szeme és a látása rászokott arra, hogy egészen távolban is felismerje a röptüket. Sokszor nem látja, de tudja, hol kell lennie a galambnak és egyszercsak észre is tudja venni őket.

Hallottam már ilyen történetet egy pilótától is, aki úgy javította meg a rövidlátását, hogy sokat nézett ki a magasan repülő gépből a földre és igyekezett a pici objektumokra figyelni és élesnek látni őket. Vitorlázó pilóta volt, és kb 1 év alatt elmúlt a -1,0 dioptriás rövidlátása.

Nagyszerűek ezek a történetek és azt is mutatják, mennyire tanulékony a látásunk. Ugyanakkor ez akkor is igaz, amikor sokat olvas vagy néz közelre valaki, például manapság a sok monitornézés esetében. A szemünk ott is hozzászokik az igénybevételhez, tehát közelre lát, csak épp távolra kevésbé, hisz arra alig használjuk.

Nem mindegy tehát, mire használjuk a látásunkat, és hogy mennyire vagyunk tudatosak. és elkötelezettek. Ugyanis figyelemmel, gyakorlással, kitartással elérhetünk változásokat abba az irányba, amerre fejlődni szeretnénk. Tudatosság és gyakorlás nélkül viszont ne csodálkozzunk azon, ha a körülmények irányítják a változásainkat, és nem mi szabjuk meg azokat.