A szemüveg legalább annyira káros, mint hasznos.

Ezt a mondatot furcsa leírnia egy szemésznek, mégis ezt tapasztalom.

Miért írom ezt? Mert évek óta ilyen és ehhez hasonló történeteket látok és hallok: Kati 14 éves, elkezdi homályosan látni a táblát az iskolában. Elmegy a szemészhez vagy az optikushoz, ahol felírják neki a szemüveget, ami neki -0,5 dioptriás. Ezzel látta élesen a teszttábla jeleit. Kati megkapja a szemüveget és felteszi. Élesen lát, de valahogy furán érzi benne magát, kicsit fáj a feje és a szeme. Az orvos azt mondja neki, nincs semmi baj, majd megszokja, ez így természetes.

Kati tehát hordja a szemüveget egész nap és valóban, egy idő után már nem fáj a szeme és a feje tőle. Eltelik néhány hónap és azt veszi észre, hogy ismét nem látja elég jól a táblát. Elmegy az optikushoz aki megvizsgálja és ad egy erősebb dioptriát: mostmár -1,0-t. Katinak ez is „hózza” eleinte a szemét, de már tudja, hogy ez így normális és hogy majd megszokja. És ez így megy tovább, míg ki nem járja az összes iskoláját. Ha utána számítógépes munkahelyen kezd el dolgozni, akkor valószínűleg még tovább romlik a látása. 4-5 dioptria körül Katinak megáll a romlás. Nagyszerű! Mivel elmúlt már 18 éves, megoperálják a szemét lézerrel. Remekül lát ismét szabad szemmel és boldog volt vele néhány évig. De aztán ismét kicsit rosszul kezd látni esti vezetésnél. Kap egy 0,5 dioptriás távoli szemüveget.

Ezt a történetet az élet írja nap mint nap. Az orvosok a legjobb szándékkal magyarázzák ezt genetikával, növéssel, mindenféle dologgal, a legjobb szándékkal írják fel a szemüvegeket, végzik a műtéteket. Valami mégsincs rendben ebben a történetben.

Az egyik a szemüveg. A szemüvegre ugyanis az orvosok kizárólag mint segítséget nyújtó eszközre gondolnak, miközben rengeteg káros hatása van a látásra, a személyiségre.

Hogy micsoda? Hamarosan mesélek róla.