Nagyon érdekes történetet hallottam ismét az egyik betegemtől. Azt mesélte, hogy a szeme akkor romlott nagyot, amikor az édesanyjának agyvérzései voltak és ő szemtanúja volt ezeknek. Amikor ezt említette a szemészének, akkor az azt mondta, a kettő között nincs kapcsolat.
Vajon mikor jutunk el oda, hogy evidencia lesz, hogy nincs más, csak EGYSÉG, hogy az ember testére igenis hatnak az érzései, gondolatai? Hogy épp az lenne a furcsa, ha nem így lenne! Hisz egy vizsga előtt megy a hasunk, gyorsabban dobog a szívünk, kiszárad a torkunk ha izgulunk. És még számos példát lehet sorolni arra, milyen közvetlen a kapcsolat a testi működések és a gondolataink, érzéseink között.
A legutóbbi szomatodrámán is izgalmas képet láthattam: a főszereplő az olvasó szemüvegességének problémáját jelenítette meg. A szemgolyót, az izmot játszó szereplők megjelenítették neki, mennyire el van fáradva az életében tett sok sok évnyi erőfeszítéstől. Egy másik érzés is megjelent, a halálfélelem érzése, ami az életünk közepén gyakran felbukkan és mindenféle reakciókat válthat ki belőlünk. Az egyik ez a bénító félelem, ugyanakkor felhasználhatjuk ezt az érzést arra is, hogy bátorságot merítsünk és megvalósítsuk azokat a terveinket, vágyainkat, amiket eddig még nem tettünk meg de amik fontosak nekünk!