Számos alkalommal tapasztalom, amikor szemészeti vizsgálatot végzek, hogy (főleg akik szemüvegesek) hajlamosabbak arra, hogy a hiányaikra figyeljenek ahelyett, amijük van. Arra a kérésre, hogy olvassák el a számokat a tábláról, sokan úgy válaszolnak, hogy nem látják valamelyik részét. Én erre még egyszer megkérem, hogy azt olvassa el, amit LÁT, aztán meglátjuk, mi az ami nem megy. Néha egészen meglepő eredmények születnek. Sokkal többet LÁT-nak, mint amit nem…

Érdemes mindenkinek, akármilyen jó vagy rossz a látása, elkezdeni arra figyelni, ami van, és nem arra, ami nincs. Egész életünk és persze a LÁTÁSunk is megváltozik ettől az apró változástól.

Íme egy idézet a figyelemről és annak erejéről. A figyelmet szinte teljesen be lehet helyettesíteni a látás szóval. A látás is figyelem.

„AMINEK A FIGYELMEDET ODAADOD, AZ LESZ! – Ha ezt a legalapvetőbb energetikai törvényt megérted és éled, akkor a fizikai valóságod olyan lesz, amilyennek azt vágyod.

Az Univerzumnak ezt az alapvető törvényét minden vallásban és spirituális irányzatban benne van. Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezt már a tudomány – a quantumfizika – is bebizonyította.

És mégis, az életüket a spirituális fejlődésnek szentelt emberek közül is csak néhányan élik és gyakorolják azt, ami mindennek az alapja. És közben azok, akik nem gyakorolják, hanem továbbra is olyan dolgoknak adják a figyelmünket, amelyet amúgy nem szeretnének az életükben, és amelytől rosszul érzik magukat csodálkoznak azon, hogy miért nem változik az életük.

Szabad akaratot kaptunk, és végtelen erőt. Szabadságunkban áll bármit megteremteni, és ehhez minden szükséges eszközt megkaptunk. Szabadságunkban áll az is, hogy abbahagyjuk a siránkozást az életünk fölött. Szabadságunkban áll abbahagyni az energiáink elpocsékolását, és azt a végtelen erőt, arra fordítani, amit valójában szeretnénk.

Szabadságunkban áll megtanulni a figyelmünk tudatos irányítását és megtartását. És erre mindenki, kivétel nélkül képes. Ugyanúgy képes vagy ezt elsajátítani, ahogy képes voltál megtanulni olvasni.” Veres Kriszta