Az Indivisual.org cikke alapján:
"Amikor elkezdek a látásomról beszélni mindig nehéznek érzem, mivel a látásom egy állandóan mozgó, változó, pásztázó dolog, szóval olyan érzés beszélni róla, mintha egy pillangót akarnék megölni és gombostűre tűzni főleg mivel rengeteg metafórája van. Például: Mi van a fókuszodban? Mi a perspektívád? Milyen mélységeket tudsz meglátni? Színesek számodra az élet dolgai? Ezek a látással kapcsolatos kérdések mégis más jelentésük is van. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása szól a kapcsolatainkról is, a céljainkról, a motivációnkról, a tudatosságunkról és az egész életünkről. Amikor a látásomról beszélek az egész életemről beszélek.
Amikor először kaptam szemüveget, 3 éves voltam (rövidlátás és asztigmatismus volt a szememen) A szemüveg erőssége 22 éves koromig -10 dioptriáig nőtt. A szemüvegek, kontakt lencsék és a refraktív sebészet megváltoztatják a fény útját, újrafókuszálják, eltorzítják azt amíg aztán eljut valakinek a szeméig. Megváltozik a fókusz és a dolgok mérete amikor szemüveget viselünk és megváltozik a perspektíva is. Ezt egy olyan egyszerű dologgal lehet illusztrálni, mint a például a lépcsőn járás, ami új szemüvegben nehézségeket okoz.
Minden erősebb szemüveg, amit kaptam miközben felnőttem, újra és újra megmutatta nekem az arcokat a távolban, a fűszálakat, minden részletet és ez csodálatos volt. Minden alkalommal ezt tapasztaltam amikor optikushoz mentem és erősebb szemüveget kaptam. Egészen addig amíg eljutottam Abraham Kirschnerhez aki terápiásan használta az optikai eszközöket. Ahelyett, hogy erősebb lencsét adott volna, gyengébbet kaptam. Így homályosan láttam távolba, amitől mérges voltam. De nemcsak gyengébb szemüveget adott, hanem lazító gyakorlatokat is, amelyeket elkezdtem végezni és teljesen megdöbbentett az eredmény.
2 héten belül a gyengébb szemüvegemmel is ugyanolyan tisztán láttam, mint korábban az erősebbel! Eltűnt a homály a látásomból! Ez eddig csak olyankor fordult elő, amikor erősebb üveget kaptam. Ezúttal én voltam az és nem a szemüvegem, aki változott és ez nagyon megerősítette az önbizalmamat. Visszatérve Dr. Kirschnerhez ő megerősítette a javulást és még egyszer csökkentette a szemüvegem erősségét. Folytattam a lazító gyakorlatokat és a homály tovább csökkent.
Elkezdődött hát egy folyamat amit folytatni akartam. Minden alkalommal amikor egy kicsit élesebben láttam imádtam azt az élményt! Teljesen új volt ez számomra és folytattam a szemüvegem erősségének csökkentését hogy lássam, mennyire tud megjavulni a látásom. Néhány évvel azután, hogy elkezdtem a látásommal foglalkozni, még mindig teljesen függő voltam a szemüvegtől, bár az erőssége már csökkent. Még nem azért dolgoztam, hogy megszabaduljak teljesen a szemüvegtől. Azért folytattam a munkát a látásommal, mert felfedeztem, milyen érzés az, ami eddig hiányzott: az érzés, hogy látok.
Az után, hogy Dr. Kirschner bevezetett a látási gyakorlatokba, találkoztam egy másik látás terapeutával, Aileen Whiteford-dal. Ő lett az én fő látási mentorom és miközben vele dolgoztam a látás holisztikus jellege egyre nyilvánvalóbbá vált számomra. A látásom javítása azt jelentette és jelenti most is, hogy gyógyulok. Megtanulni szemüveg nélkül látni azt jelenti, hogy megtanulok nagyon különböző világítási körülmények, fényviszonyok között működni és eligazodni a világban mindenféle módokon. Azt is jelenti, hogy elengedem az egy dologra fókuszálást és azt is, hogy szélesebb perspektívában szemlélem a dolgokat.
Ezt az egész testemmel kell végrehajtanom, a lábaimmal is másképp kell járnom, változnom kell a kapcsolataimban, az álmaimmal, az otthonommal, a kreativitásommal és az életről alkotott elképzelésemmel is. Gyengébb szemüveget viselve egy kissé homályosan láttam távolra. Egyáltalán nem viselve szemüveget mindenhol rengeteg homályt láttam és sérülékenynek éreztem magam, elvesztettem a biztonságérzetem. Ahogy folytattam a látásom javítását úgy kezdtem egyre több és több időt szemüveg nélkül tölteni.
A folyamat a változás folyamata volt és egy olyan felfedező utazásé ahol találkoztam a fájdalommal, haraggal, és a sírással. Ez egy méregtelenítő és egy érési folyamat is volt, ugyanakkor növekedés és érzelmi erősödés. A fájdalom és a düh is részei ennek a változásnak, ezek azok az alapok ahonnan elkezdődhet a gyógyulás. Annak a döntésemnek az alapja, hogy szemüveg nélkül természetesen megtanuljak látni az a tudás volt, hogy mivel szemüvegben nőttem fel, így valójában először fogok megtapasztalni teljes valójában egy csomó érzékelést. A döntés, hogy leveszem a szemüveget azt is jelentette, hogy felelősséget vállalok azért, hogy ápoljam az újonnan felfedezett részeimet, érzékeléseimet azért, hogy valóban lássak és ne csak nagy homály vegyen körül szemüveg nélkül. Sok ember, hely és dolog segített engem ezekben a változásokban. A craniosacralis terápia, az Alexander technika, az aromaterápiás masszázs, a Bates módszer mind-mind segítettek. A szembenézés a nehéz helyzetekkel, a felelősségvállalás és az elfogadás tanulása is fontos lépések voltak. Azt tapasztaltam, hogy törekedni nem tudok az éleslátásra, de ha figyelmet fordítok az egészségemre, a szükségleteimre, a megérzéseimre, akkor a látásélességem mindig javul.
Néhány évvel azután, hogy megtapasztaltam a gyengébb szemüvegekkel történő életet, teljesen letettem a szemüvegemet azzal az elhatározással, hogy soha többé nem fogom feltenni. Borzasztó volt. Az életem teljesen megváltozott. Például nem vezettem autót és nem volt többé hová rohannom mivel nem láttam élesen. Nem volt meg a szemüvegek adta biztonsági háló. Volt, amikor össze voltam zavarodva és elvesztem a tömegben, a zsúfolt vasútállomásokon, és buszállomásokon. A homályaim között nem volt elég az információ ugyanakkor túl sok volt az információ. A tapasztalat gyakran nagyon leterhelt és visszavonultam az ágyamba, mert nem tudtam mit kezdeni a színek, jelek, formák, mozgások kavalkádjával.
A Bates módszer az a technika amit leginkább használok, hogy ápoljam, lazítsam és erősítsem a látásom. A Bates módszer alapja, hogy a jó látás a lazításkor jön létre, a szem, a test és az elme szabadon áramlásával párhuzamosan alakul ki és erre alapulnak a technikái is. Az egyik ilyen technika a tenyerezés. Ilyenkor a tenyerekkel eltakarjuk a szemeket. Tenyerezés alatt, legyen az pár perc vagy órák, mindig megnyugodtam. Amikor bepánikoltam a túl sok inger miatt, a tenyerezés megváltoztatta körülöttem a dolgokat. Egy különleges alkalommal 7 órán át tenyereztem, ami után ugrásszerűen javult a látásom. A tenyerezés volt az én szentélyem, egy hely ahol érzékelhettem, milyen gyorsak vagy lassúak a gondolataim, hogy milyen meleg vagy hideg a lábam és mennyire áramló a képzeletem. Számomra ez egy meditáció, egy hely ahol gyógyulok.
Miért folytattam? Miért maradtam szemüveg nélkül miközben olyan nehéz volt látni, miközben olyan fájdalmas volt minden, miközben nem tudtam felismerni az embereket és miközben minden olyan egyszerű volt amíg szemüveget viseltem? Mert miközben a bizonytalanságban és a káoszban voltam felfedeztem más dolgokat is, amelyek fontosak voltak nekem, például a bizalmat. Amikor elmentem otthonról szórakozni nem tudtam többé könnyedén megtalálni a barátaimat a tömegben. Bíznom kellett bennük, hogy odajönnek és köszönnek nekem. Hamarosan megtapasztaltam a barátságok erejét. A buszmegállókban nem láttam a buszok számát így segítséget kellett kérnem, ami nem volt könnyű nekem. Amikor ideges voltam vagy fáradt a látásom nagyon leromlott, haza kellett mennem pihenni.
Amikor szembesültem a homállyal és a zavarodottsággal a rohanás és az előre tervezés lehetetlenné vált. Elvesztem az időben és elvesztettem azt a képességem, hogy úgy kezeljem a dolgokat, ahogy azok felbukkannak az életemben. Ezek a változások egyfajta meditatív minőséget hoztak az életembe: annak a paradoxonját, hogy akkor amikor ellazultam és elfogadtam, hogy minden amit látok homályos, akkor a látásom megváltozott és elkezdtem élesen látni. Élesen látni azt, hogy nem látok élesen-ez segített abban, hogy javuljon a látásom.
Élesen látni új volt számomra. Amikor először láttam teljesen élesen egészen megrémültem. Csak néhány pillanatig tartott sétálás közben de élesen megmaradt az emlékemben. Ahogy egyre gyakrabban és egyre hosszabban látok élesen azt tanulom, milyen érzés kíséri az élességet. Az élesség áramlása miatt olyan, mintha a világ mozogna körülöttem. Érzékelem a szinkronicitásokat is ami egyrészt izgalmas másrészt félelmetes.
Ahogy a látásom megváltozott, úgy változott meg a testem és az érzékelésem is. A feszültségek a térdemben, hátamban, vállamban, nyakamban, amiket évek alatt nem tudtam jógával, masszázzsal feloldani, ahogy most feloldódnak. Ez mennyei számomra. Megtapasztaltam a nehézségét annak is, milyen szemüveg nélkül lépcsőn járni. Minden lépésnél egy kicsit messzebbinek éreztem a lépcsőt, mint ahol volt. Minden lépésnél bíznom kellett abban, hogy éppen oda lépek ahová kell és hogy az érzékelésem arról, hogy hol van a föld, az nem valós. Olyan volt, mintha nyúlna a lábam és megnyúlna az érzékelésem is. Az első alkalommal amikor lépcsőn mentem a félelem még könnyeket csalt a szemembe de ma már felszabadultan tudok lerohanni a sziklákon is. Könnyedséget, kegyelmet és pontosságot érzek a mozgásban, ami sosem volt korábban.
Minden nap amióta elkezdtem a látásommal dolgozni egy kicsivel élesebben látok és ez még mindig nagyon izgalmas számomra. A tapasztalatom szerint természetesen látni teljesen más mint szemüvegben látni. A formák, színek, mozgások megváltoztak és én tisztábban és pontosabban látok, érzek, gondolkodom. A képzeletem, a gondolataim és érzéseim megnyíltak. Hallás után improvizálom a zenét, nem kottából játszom, felfedeztem a versírást, a rajzolást és ezeken a tapasztalatokon keresztül is többet látok. A legértékesebb érzés amit nyertem abból, hogy a természetes látásomat követtem az annak az érzése, hogy részt veszek az életben belső elkötelezettséggel és amit látok az motivál és erősít engem. Folyamatosan tanulmányozom a helyzeteket amiket nem értek, tanúja vagyok a változásoknak és hatok arra, amit látok.
Milyen most a látásom? Mik a fókuszaim és a kilátásaim? Milyen mélységeit látom a világosságnak és a színeknek? Figyelem a válaszokat."
Anna Bambridge