Az öregszeműségről


Ez az állapot tulajdonképpen mindenkit utolér, aki megéri a 40-51 éves kort. Engem is ez indított el azon az úton, hogy megnézzem, mi is a látás valójában és mit lehet tenni a szemüveg helyett. Mert a szemüveg, mint azt már sokszor leírtam nekem nem volt jó megoldás. Amikor 40 évesen elkezdett romlani a közeli látásom és feltettem egy +0,5-öst, nagyon fura érzés volt. Amikor levettem, akkor pedig rosszabbul láttam, mint előtte.


Ráadásul mivel repülőorvos vagyok, sok pilótával találkozom és köztük voltak néhányan, akik megjavították a látásukat. Ez teljesen szokatlan gondolat volt eleinte, mivel nekünk orvosoknak ilyen sehol nem tanítanak, sőt ennek csak az ellenkezőjét halljuk: a látás nem javítható, szemüveget kell viselni, műteni kell, stb.


Az öregszeműség kialakulása azonban nem arról szól, hogy bosszantson minket és szemüvegre kárhoztasson.


Nemrég egy szemészeti vizsgálaton az egyik páciensem fogalmazta meg nagyszerűen azt, amit ez az elváltozás jelent.


Valahogy így fogalmazott:


Nekem semmi bajom nincs azzal, hogy közelre nem látok olyan élesen. Biztos, hogy ebben az életkorban nem az a legfontosabb feladatom, hogy a részletekre figyeljek. Ilyenkor az ember elérkezik élete második feléhez, amikor remélhetőleg belép a bölcsesség korába. A nagyobb összefüggések, rálátások ideje ez az időszak, nem pedig a kis dolgokra fókuszálásé. Ha nagyon élesen látnám az apró dolgokat, az eltéríthetne attól, hogy az egészre figyeljek. Ha igazán fontos lenne, hogy élesen lássak, akkor biztosan élesen is látnék. Én ezért teljes mértékben elfogadom ezt az állapotot ilyennek, amilyen.


Szavai éppen azt a bölcsességet tükrözik, aminek kialakulásához kell az élettapasztalat. Kell az is, hogy meg tudjunk hajolni valami előtt, ami nagyobb nálunk és aminek mi is részei vagyunk. Fiatalon az élet még más perspektívákat mutat, mint az élet delén. Ilyenkor már sok mindent elértünk, megéltünk, a fontossági sorrendek kezdenek átalakulni. Ugyanakkor rádöbbenhetünk, hogy megvalósítottuk-e legmélyebb vágyainkat vagy sem.


Nemrég egy szomatodráma játékban én játszottam valakinek a szemét, akinek öregszeműsége van. Beállított egy mozdulatba: az arcomra tetette velem a kezeimet, hogy részben legyenek eltakarva a szemeim. Az volt az érdekes, hogy én akkor azt éreztem, hogy teljes sötétségre van szükségem, nem pedig arra, hogy elvegyem a szememről a kezeimet.


Ez elgondolkodtatott azon, hogy mit is üzent ez az érzés. Mostanában erősen vágyom arra, hogy csukott szemmel meditáljak és befelé utazzak önmagamba. A játékban ezt éreztem kifejeződni: nem a külvilágra vágyom, nem azt akarom látni, ami odakint van, hanem azt, ami bent van, bennem.


Az érdekes az, hogy miközben ezeket a sorokat írom, a látásom sokkal jobb, mint a kortársaimnak. Még mindig szemüveg nélkül olvasok és távolra is remekül látok.

Naponta végzem a gyakorlatokat, elsősorban a napoztatást és a meditálást sötétben és a szem rugalmasságát valamint a központi látást javító gyakorlatokat.


Örülök, hogy elindultam ezen az úton 10 éve és örülök, hogy minden nehézség, kétség ellenére kitartottam az elhatározásom mellett: ha törik, ha szakad, nem fogok közelre szemüveget viselni, mindent megteszek azért, hogy megőrizzem a látásom és ezzel együtt megéljem azt, amit jelent ez az állapot. Nem könnyű ebben hinni, hisz én is naponta találkozom kételkedéssel és néha én is kétségbe estem amikor például egy nagyon nehéz és fárasztó időszakban leromlott a látásom. De kitartottam és megérte.


Sokféle szemproblémával keresnek meg de amiben a leginkább szakértő vagyok az az, ami nekem is van és ez az öregszeműség. Talán az én példám másoknak is erőt és segítséget ad ahhoz, hogy hogyan lehet elkerülni a szemüveget és hogy hogyan fordítsák hasznukra ezt az állapotot.

About the Author dr. Ungváry Lilla


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket karakterrel jelöltük

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}