A Szomatodráma módszerét rendszeresen használom a gyógyításban. Nemrégiben kaptam egy gyönyörű beszámolót egy frissen végzett terapeutától, Jilling Erikától. Íme:

Anyaméh – Petesejt – Hímivarsejt

Shiatsu tanfolyamot tartottam 2014 tavaszán, nyolc hétvégét töltöttünk együtt, hatan voltak a csoportban, plusz egy segítő, és nagy érdeklődéssel kísérték SzomatoDráma tanulásomat, szerették volna mindenképpen kipróbálni. A tanfolyam végén „jutalmul”, beleegyeztem, hogy játszunk. Első rendezésem volt a Szomatodráma színfalain kívül, és a Főszereplő és a Szereplők még soha sem játszottak.
Elmondtam, hogy zajlik a Játék.
Noémi azonnal jelezte, hogy ő szeretne Főszereplő lenni, ami engem meg is lepett, mert nem az a könnyen oldódó, barátkozó típus, de örömmel fogadtam. Ketten jelezték, hogy semmilyen körülmények között nem szeretnének játszani, Tina még azt is hozzá tette, ha őt be akarja választani, kiugrik az ablakon.
Noémi kiválasztott három embert, majd elmondta, hogy hat éve szeretnének gyereket a párjával, az orvosok szerint nincs akadálya, de a gyermek nem jön. Súlyos szavakkal fogalmazott: „Én semmire se vagyok jó, hozzám nem akar jönni egy lélek se.” Tekintettel arra, hogy ez már egy összeszokott csapat volt úgy döntöttem vágjunk bele.
Kértem, csukja be a szemét, képzelje el, hogy tudna erre az érzésre ránézni.
Ő ezt úgy tudja elképzelni mondta, hogy van a Méh, előtte ül a Lélek-petesejt, és mellettük a Hímivarsejt, de nem érintkeznek egymással valamiért. Beállította a szobrot, és ahogy ránézett, már sírt is, igen így érzi, amit lát. Akkor mondtam neki, hogy engedheti, hogy a szobor mozduljon, akkor megkérte őket, helyezkedjenek, ahogy érzik.
A Méh ellökte maga elöl a Lélek-petesejtet, és közölte, neki ez nem kell, hanem az a szép göndör hajú, és Tinára mutatott. ( Hűvös volt kint, ablak zárva, gondoltam nem szólok bele, amíg nem akar ugrani.) Tina tiltakozott, megmondta, hogy nem akarja, nem megy! Szegény Noémi kétségbe esve törölte a könnyeit.
Az Anyaméh nem adta fel, nagyon kedvesen, szelíden kitárta a karját, kérlelte a lelket, akire ő vár, hogy nagyon várja, nagyon fogja szeretni, pont őt képzelte el. Addig-addig, míg Tina megmozdult, és bekuporodott az ölébe, erre a Hímivarsejt is átölelte őket. Noémi arca felderült. (Az én szívemről hangtalanul legördült egy hatalmas kő.)
Felajánlottam neki, hogy van lehetősége belépni valamelyik szereplő helyett, ő lelkesen az Anyaméhet választotta, és boldogan ölelkeztek hárman, és maradtak ebben percekig.
Noémi megköszönte a szereplőknek, majd leültünk, hogy egy-egy mondatot mondjanak, ha szeretnének.
Kriszti-Anyaméh elmondta, hogy nem érti, de hihetetlen indulatot érzett az első Lélek-Petesejt iránt, és teljesen „kiesett” neki, hogy Tina nem akar játszani. Tina jókedvű lett a szereptől, komoly konfliktusa volt az anyjával, és úgy fogalmazott: „Olyan jó, hogy engem akartál gyerekednek.”
Minden jó, ha a vége jó, de ez még nem a történet vége. Három hónap múlva Noémi hívott, hogy eljönne hozzám, megbeszéltünk egy találkozót. Kedves mosollyal állt az ajtóban, és a háta mögött szorongatott valamit. Amikor a szobába értünk felém nyújtotta az ultrahangos képet, ami egy hathetes magzatot ábrázolt. Bevallom, könnyekig meghatódtam! 2015. február 21-én megszületett Janka, gyönyörű, egészséges kislány.
Noémi rendszeresen beszámol a fejlődéséről, és minden alkalommal hozzá teszi, hogy nem tudja mi történt ott és akkor, és ahányszor Jankára néz, azt gondolja, ez egy CSODA.