Néha úgy érzem magam, mint egy szivacs, ami igyekszik magába gyűjteni izgalmas, érdekes tapasztalásokat a szemek gyógyulásával kapcsolatban. Sosem felejtem el, mennyire megrázott az, amikor kezdő szemész koromban egy vak fiatalembernek azt kellett mondanom, nincs segítség az állapotára. Tudom, ezt el kell fogadni orvosként, mégis mindig örömmel hallgatom meg olyan gyógyulások történetét, amire nincs logikus magyarázat.

Nemrég egy nagyon különleges gyógyulásról mesélt egy középkorú nő. Feltűnt ugyanis, hogy tökéletesen lát távolra és közelre is – és az ő korában ez nem szokványos, általában valami van ilyenkor a jó látás mögött. Látástréning vagy valami más. Nos az ő esetében ez a történet bontakozott ki:

A gyereke születésekor elég súlyosan károsodott a szeme (hegesen gyógyult egy bevérzés), ami aztán a látását is károsította. Évekig járt szemészetre, ahol csak megfigyelték de gyógyítani nem tudták az állapotát. Egyszer aztán egy műtét, altatás során a klinikai halál állapotába került. Látta a testét felülről, az orvosokat, hallotta a párbeszédet ami a műtőben zajlott. Utána visszatért a testébe és amikor kinyitotta a szemét, jól látott. Szemészeti vizsgálaton pedig nem találták többé a heget, ami korábban évekig változatlanul rontotta a látását. És a látása azóta sem romlik, megmaradt tökéletesnek távolra és közelre is.

Számomra ez a történet arról szól,  hogy a belső világunk, a lelkünk állapota és megnyilvánulása a testben mennyire meghatározó tud lenni a fizikai állapotunkra. És bár egyelőre nem adatik meg az, hogy mindannyian tudatosan megéljük ezt a lelkiséget, megtörténhet, megtörténik ez a jelenség a világunkban azért.

A másik gyógyulás is nagyon érdekes történet. Egy férfi 60 éves koráig szemüveges volt, asztigmiás volt a szeme. Egész életében nagyon mély lelki életet élt és 60 éves korában elhatározta, felajánlásképpen lefutja a maratoni távot. Elkezdett rá edzeni és le is futotta a New York maratont 62 évesen! A látása pedig eközben megjavult, eltűnt az asztigmatizmusa.

A harmadik történet épp most zajlik. Egy fiatal lány (13 éves) keresett meg, akinek 10 éves korában kezdődtek az iskolában a látási panaszai. Annyira rosszul érezte ott magát, hogy 2 év után át is ment egy másikba, ahol szerencsére nagyon szeret lenni. A látása azonban még őrzi annak az emlékét, amikor utálta a sulit, így egy kicsit rövidlátó. Nyárra kapott néhány játékos feladatot gyakorolni és azt is, hogy keressen módokat arra, hogy kikiabálja, kirohangássza magából azt a haragot, amit a korábbi iskola iránt még esetleg érez. Kíváncsian várom őt vissza a nyár végén, hogy hogyan sikerült ezt megvalósítania. Mert pontosan fog látszani a látásán, mire jutott…