A gyerekek látása manapság sok megpróbáltatásnak van kitéve. Rengeteg a szemüveges közöttük, és ez iskolás korban alakul ki leginkább.
Az orvosok genetikát emlegetnek, ami egy kicsit sántít: hogy lehet valami genetikus, ha az előző generációt még nem érintette ilyen mértékben, most a mait?
Ugyanakkor tanulmányok igazolják, hogy a szabadban játszó gyerekeknek kevésbé romlik a látásuk, mint akik keveset vannak kint.
Az életformánk befolyásolja a működésünket és a testünket. ha egész nap monitort bámulunk, a látásunk leszokik a pásztázó elemző nézésről, a 3D-s látásról, leszokik a pislogásról és kikapcsolja a perifériás látást. Mindezek rossz látást eredményeznek, amire a szemüveg hogy lehetne megoldás? A szemüveg legfeljebb a centralis látást javítja, a többit nem tudja befolyásolni.
Hiányoznak a nagy terek, nagy távolságok is, amikre ránézhetnek a gyerekek. Városokban, házfalak között, szobákban, falak között nőnek fel. Iskolai teljesítménykényszerben.
Mit tehetünk értük?
Menjünk kirándulni, labdázzunk, meséljünk nekik, beszélgessünk velük a világ szépségeiről, élvezzük a színeket, dícsérjük őket abban, amiben jók és ne csak a hibákat vegyük észre.