Az alkalmazkodásról, orvosi néven akkomodációról merengtem ma el.

Az este a következő:

Vizsgáltam egy férfit, akinek mindkét szemébe műlencsét ültettek 7 évvel ezelőtt. Elmesélte, hogy az első 2 évben nem hordott olvasószemüveget, mert jól tudott olvasni, aztán ismét elkezdett szemüveget hordani közelre.

Ebben a történetben az az érdekes, hogy a műlencse, amit beépítenek a szembe nem tud alkalmazkodni, vagyis csak 1 távolságba ad éles képet (elvileg, optikailag). Vannak persze már olyanok is, amik multifokálisak, vagy olyanok, amelyek alkalmazkodni képesek, de az ő szemében nem ilyen van.

Nos tehát ha a műlencse nem tud alkalmazkodni, akkor hogyan tudnak sokan mégis jól olvasni a műtét után? (ezt a szemészek pszeudo-akkomodációnak hívják, csak hogy mindennek legyen tudományos neve…) A tudományos elemzések szerint ilyenkor egy aprócska izom előremozdítja a műlencsét a szemben és az segít abban, hogy az alkalmazkodás létrejöjjön.

Ebben csak az a furcsa, hogy ha ez így van, miért sikerült 2 évig ennek a férfinak ezt végrehajtania és mi történt, amiért ez megváltozott.

A presbyopia (öregszeműség) pontos okát egyébként minden részletében nem ismeri a tudomány. Rengeteg megoldás születik a szaruhártya sebészetben, a műlencse beültetések kapcsán, amikkel igyekeznek megoldani a problémát.

Számomra az egyik legizgalmasabb terület ennek az állapotnak az orvosolása. Itt is többféle sikertörténettel találkoztam már. volt, aki Béres csepptől jött rendbe, volt aki egyszerűen csak elkezdett sokat gyakorolni, mikor romlott a szeme és van, aki pozitív megerősítést használt.

Létezik tehát sokféle megoldás, mindenki keresheti a sajátját!

Én azoknak tudok segíteni, akik a gyakorlás, a tréning mellett döntenek. Sokféle gyakorlattal, táplálkozás, életmódtanácsokkal segítem azokat, akik szemüveg nélkül szeretnének olvasni.

dr Ungváry Lilla