„A látás nem egységes funkció, hiszen az agyunk mintegy 70 százaléka látással foglalkozik. A látórendszer hatalmas hálózat, amelynek a különböző darabjai eltérő időpontokban mielinizálódnak: a különböző területeket összekötő idegsejtek szigetelése még negyvenéves korban is alakulhat. Tehát a mielinizációs folyamat és így a vele kapcsolatos funkcióváltozások is lassúak. 1999 óta hangsúlyozzuk azt a paradigmaváltást, hogy a látást ne egységes funkcióként tekintsük fejlődési szempontból, hanem az eltérő agyi struktúrákhoz kötődő funkciókat térképezzük fel minél pontosabban.”

A fenti idézet Kovács Ilona a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kognitív Tudományi Tanszékének vezetőjétől származik.

Látástréninggel foglalkozók számára a fenti tudományos megállapítás nem meglepő, hisz a látásunkat számos esemény alakítja. Ezért az, hogy agyunk 70%-a látással foglalkozik nem tűnik túlzásnak. Szemünk anatómiája rendkívül hasonlít agyunkéra, úgy is lehet tekinteni a szemre, mint „előretolt helyőrségre”. Külvilággal való kapcsolatunk – legszélesebb értelemben véve: vizuálisan, értelmileg, érzelmileg -szemünkön keresztül jön létre. Látásunkat ezért MINDEN befolyásolhatja. Gondolataink, érzéseink, álmaink, vágyaink és nem utolsó sorban a környezet hatásai. Ne várjuk tehát tőle azt, hogy mindig ugyanolyan legyen: változásai természetesek. Inkább figyeljük meg, milyen helyzetben látunk élesebben, jobban, mikor kevésbé. Mert ezek a helyzetek abban is segítenek, hogy jobban megismerjük magunkat, mit szeretünk, mit nem látni, érezni, gondolni…

Dr Ungváry Lilla