Nemrég egy optometrista professzor, látástréner ismerősöm mondata igen elgondolkodtatott. Azt mondta ugyanis, hogy vajon valóban jó-e, ha megjavul a szemük azoknak, akik szemüvegesek, hisz nem véletlen, hogy rosszul kezdtek látni, hogy ki akartak valamit zárni a látásukkal (és amit ki akarunk zárni, az általában valami fájdalmas dolog).  És hogy ezzel is foglalkoznunk kell, nem csak a dioptriákkal…

Nekem is az a tapasztalatom, hogy a látásromlás mindenkinél más ütemű. Vannak, akiknek szinte folyamatosan romlik, azaz folyamatosan feszültség alatt van a látásuk. Míg vannak olyanok, akiknek a romlás megáll, stabilizálódik, általában a dioptriájuk is kisebb. (ők a leghálásabbak a lézeres műtétek után…) Tehát vannak, akiknek mintha valahogy megszűnne a kellemetlen élmény, érzés. Például felnőnek, kikerülnek az iskolából, megtalálják a helyüket a világban, stb. Míg másoknál a kiváltó fájdalom újra és újra felbukkan, mélyebben beivódik önértékelésükbe és minden egyes látott képben újra és újra felidéződik.

Ezzel kapcsolatban van egy csodaszép  történetem . Az egyik páciensemmel szemproblémái során elkezdtünk beszélgetni gyerekkorról, nevelési, gondolkozási mintákról, amiket kapott. Előjöttek régi emlékek, hazafelé menet ki is sírta ezeket magából. Ami pedig történt utána, az számomra a legnagyszerűbb dolog, ami történhet: elfogadta a szemét, látását olyannak, amilyen. Elfogadta a „tökéletlenségét”, megbékélve azzal is, ha netán egyáltalán nem fog látni (amire egyébként nincs ok, mert teljesen jók a szemei). De azt mondja, ha nem látna, akkor majd legalább el tud gondolkozni dolgokon, azzal is remekül el tudja tölteni az életét. És persze a szemei meghálálják ezt az elfogadást, mert kevesebb panaszt okoznak mostanában…

Elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk és szeretni azt, a legnagyobb ajándék amit adhatunk magunknak és a világnak. A világ ugyanis saját tükröződésünkben jelenik meg számunkra – a látás erről szól, erre tanít minket.  Minden külső konfliktus oka egy belső konfliktus, el nem fogadás. Ez persze nem tudatos folyamat, rengeteg esemény vezet ezekhez az öntudatlan belső csomagokhoz, ám ha a szeretet fényével elkezdjük felderíteni és megvilágítani őket, hatalmas lépéseket tehetünk az egészség, boldogság, teljesség felé.