Kedden a januári szemes szomatodrámán sok különleges élményben volt részünk. A résztvevők egy része már sok terápián járt a szemproblémájával, itt a lelki terápiákra gondolok. Ehhez képest meglepően új elemek, képek alakultak ki a játékok során, új felismerések, eszmélések születtek meg.
Találkoztunk például egy rosszabbul látó bal szemmel, akiben a gyermek-én jelent meg, elhagyatottságával, magányával, bizalmatlanságával. Aztán kirajzolódott egy édesanya gyerekkori félelme a sötéttől, az abban rejtőző félelmetes árnyaktól. Mindez annak kapcsán, hogy a kislánya kancsal és az egyik szeme sötétben van az anya érzései szerint.
Előkerült egy szemfenék meszesedés, ami segített egy asszonynak megmutatni azt, hogy ne mások vélt bajára, hanem saját életére fókuszálva éljen.
Egy másik szemfenék meszesedés megszemélyesítése pedig pedig az értelem-érzelem viszonyát, zavarát mutatta meg.
Gondolnátok, hogy a szemetek mennyire visszatükrözi azt, ami az életetekben, bennetek zajlik? A szomatodráma játék azt is megmutatja, mennyire egyéni történetek vannak ezek mögött a betegségek mögött, mennyire nem lehet általános sémákat húzni a betegségeinkre. Épp annyira nem, mint ahogy ránk sem. Mindannyian más-más történetekben élünk, más filmet nézünk az élet mozijában. Most úgy alakultak a programjaim, hogy viszonylag hamar, február 4-én lesz ismét szemes szomatodráma, ezúttal a Vadaskerti utcában. Ha kíváncsi vagy a saját filmedre, gyere, rendezd meg velünk jövő héten