Örömmel kezdtem bele 2-3 éve a szomatodráma megtanulásába. Az alapképzés után tavaly meghívást kaptam a tanulmányok folytatására Buda Lacitól, amiben nagy örömmel veszek részt. Havonta találkozunk, csiszolgatjuk a módszert, tapasztalatokat osztunk meg na és drámázunk sokat!

Mindig izgatottan figyelem, amikor valaki a szemére állít drámát, kíváncsian figyelem, milyen érzések, helyzetek alakulnak ki.

Láttam már olyat, ahol a szemek nevelőszülőkkel kapcsolatos érzésekké váltak illetve halott rokonná, olyat ahol egy család női tagjai vették fel a szemek, szemizmok szerepeit tegnap pedig magam is szerepelhettem egy ilyen állításban agyként. A szem előttem ült én felette álltam. Érdekes volt megérezni, hogy a látásnak több szintje van: amit a szem lát, az egy olyan dimenzió, ami felett van egy másik, amire az agy képes. Az agynak sokkal tágasabb lehetőségei vannak, mint a szemnek. Sokkal messzebbre, sokkal feljebbre képes látni, mint a szem. Az is érdekes volt, hogy az öregszeműségnél egy fura, zavaró maszatolás, érzelmi dugó, katyvaz akar a kelleténél feljebb kerülni, ami eltakarja a szemek elől a kilátást. Ezt a valamit nem kellett kirakni a képből csak meg kellett kérni, menjen kicsit lejjebb, és ez létre is tudott jönni.

szomatodráma

A szomatodrámán létrejövő érzések, fel- és ráismerések persze mindenkinek a maga életében mondanak sokat, ott hoznak néha hatalmas rácsodálkozásokat, megoldásokat. Nagyszerű módszer, egyéni terápiákba igyekszem beletenni belőle amennyit épp a helyzet megenged. Szeretem, hogy nem “agyalással” juttat közelebb életünk nehézségeinek megoldásához, hanem egy intelligens és mindent átszövő rendszer megérzésén és működtetésén keresztül.

About the Author dr. Ungváry Lilla


Get In Touch