Vajon mi a vakság?

Sok emberrel beszélgettem, akik rettegnek a vakságtól, mintha az életük megsemmisülése lenne. Érdekes módon azonban nemcsak akkor lehet vak az ember, ha elveszti szeme világát, hanem akkor is, ha nem vesz észre dolgokat. Ahogy van szelektív hallás, úgy van szelektív látás, figyelem is.

„A legtöbbször a megoldás ott van az orrotok előtt, de amíg nem kerültök tartósan a megoldás rezgésszintjére addig esélyetek nem lesz meglátni azt – még akkor sem ha a szemeteket szúrja ki.” (Abraham-Hicks)

Hány olyan esetet tudunk felidézni akár saját életünkben is, amikor gondolataink elkalandoztak és nem vettünk észre dolgokat? Ez leginkább akkor derül ki, ha bajt okozunk.

A világ rendkívül változatos, valójában annyiféle világ van, ahány ember, mert annyiféleképpen látjuk a dolgokat magunk körül. Valójában sosem tudhatom meg, egy másik embernek mit jelentenek a színek, mit jelentenek bizonyos képek érzékelései, csak annyit tudhatok, nekem mit jelent. És ha ez az érzékelés bizonyos tesztekkel hasonló eredményt ad ki, akkor azt hisszük, a másik is ugyanúgy lát. De elég csak elbeszélgetni vele, és rájövünk: még ha ugyanazt is néztük ugyanott, ugyanakkor, mindketten mást láttunk…

Nem összezavarni, inkább csak egy kicsit elgondolkodtatni szeretnék ezekkel a sorokkal. És bíztatni a saját látásmódunk szeretetére, mert kincseink vannak.