Amikor valaki meghallja, hogy a látás megjavításával foglalkozom, szinte mindig szemgyakorlatokról kérdez. A honlapomon és minden más fórumon, ahol megnyilvánulok mindenhol azt hangsúlyozom, mekkora hatalma van az elménknek a látás felett (is). 

A szemünk kis részben vesz részt abban, hogy a látott kép milyen. A meghatározó az, amit az agyunk, elménk hoz létre a szemből érkező információkból.

Ennek egy egészen elképesztő bizonyítékának lehettem tanúja egyik nap.

Egy 80 as éveiben járó hölgy keresett fel a látásproblémájával. Egyik szemével évek óta torzan lát, másik szeme pedig napra pontosan akkor romlott el, amikor egy nagyon megterhelő élmény érte pár hónapja. Amikor elment a szemészetre ott megvizsgálták és macula degeneratiot állapítottak meg . 

Ez az elváltozás a szemfenéken jön létre és az éles látás helyét érinti, ezért akinek ilyen alakul ki a látásában az nem tud olvasni, nem látja az arcokat, nem látja azt ami középen van a látómezőjében. Ezt a betegséget elég korlátozottan tudja csak az orvoslás befolyásolni. Az ún. "száraz" típusra vitaminokat ajánlanak, a "nedves" típusra injekciós kezelést. Ő is kapott ilyen kezelést, ami nem javított a helyzetén. Mivel egyik szemével sem tud olvasni, nem látja a részleteket, az élete nagyon korlátozottá vált. Megnéztem a látását, a látástáblán a legfelsőbb számokat sem látta egyik szemével sem.

Beszélgettünk és elmondtam neki, hogy én azt tapasztalom amit ő is észrevett: a látásunk összefügg azzal, ami történik bennünk. Azon a napon amikor elkezdett rosszul látni nagyon felidegesítették, így ő is ismerte ezt a jelenséget. Elmondtam neki, hogy ez nemcsak egy irányú jelenség, nem csak romlani tud így a látás de javulni is. Amikor valaki jól érzi magát, lehullanak az elméjéről a nehéz gondolatok, oldódnak a szívében a nehéz érzések, akkor a látás meg tud javulni.

Elmondtam azt is, hogy szerintem amikor elkezd valaki rosszul látni az egy lehetőség arra, hogy elkezdjen befelé figyelni és meghallani mire van valójában szüksége a lelkének. Mert sem a szemüvegek, sem a gyógyszerek nem tudják ezt helyettesíteni, sőt inkább csak elodázzák az önmagunkkal levést.

Nyitott volt arra, hogy elbeszélgessünk a szemeivel. Ezt a technikát használom arra, hogy felszínre jöjjenek a látásromlás hátterében lévő érzések, gondolatok, élethelyzetek.

Vele is elkezdtük a beszélgetést. Megjelentek a szemeket jelentő szimbólumok és megjelentek régi, nagyon nehéz emlékek és érzések. Utazott velük a múltba, a nehéz érzésekbe aztán elkezdett átalakulni a hangulata és belekerült egy belső csend állapotába ahol örömmel időzött el. Ebben a nyugodt, csendes  belső környezetben azt vette észre, hogy egyre világosabb van, olyan volt, mint amikor kisüt a nap. Békére lelt, átjárta a nyugalom, az öröm. Azt is észrevette, hogy ha nem akar nézni akkor lát, ha akar nézni akkor nem lát. Ez a mondata azért volt különösen érdekes, mert ez az egyik alap gondolata a Bates módszernek: ne akarjunk látni, mert az akarás erőlködést szül. Csak engedjük meg a látást, mert a megengedés ellazulást hoz létre ami pedig a jó látás alapja.

Amikor kinyitotta a szemét még mindig az öröm állapotában volt. Körülnézett és elkezdte sorolni, miket kezd látni maga körül. Látott betűket (amiket korábban egyáltalán nem), látta az arcomat, a szememet, mindenféle részletet amiket korábban nem látott. A látástáblán amin korábban nem látott egyetlen számot, még a legnagyobbat sem, most 4 sort el tudott olvasni. Sírt az örömtől. 

Mindez körülbelül fél óra alatt zajlott le. A látása tökéletesen visszaadta a belső állapotát. A belső feszültség, nehéz gondolatok hatására komoly látási nehézségei alakultak ki, amikor pedig sikerült ezeket elengedni és egy nyugodtabb, békésebb állapotba kerülni akkor a látása is azonnal jobb lett.

A jó látáshoz tapasztalatom szerint többféle úton el lehet jutni. 

Amit érdemes ebből a történetből megérteni, hogy a gondolatainknak, érzéseinknek nagyon nagy befolyásuk van a látásra. A leggyorsabb, legradikálisabb látásjavulások akkor következnek be, amikor valakinek a belső világában létrejön valamilyen nagy megkönnyebbülés.  Az inspiráló történetek között több ilyen is olvasható.

Ha úgy érezzük, szemeink nem tökéletesen látnak, gondoljunk arra, hogyan tudnánk könnyíteni a lelkünkön, megadni magunknak a belső békét, elengedést, megkönnyebbülést.  Ne csak a szemünkkel akarjunk foglalkozni, mert a látásunk egyáltalán nem csak a szemeinkről szól.