Jól esik időnként ezen a felülelten megosztani történeteket. Ma a háláról fogok írni, amit azok iránt érzek, akik megtisztelnek bizalmukkal.

Az elmúlt fél évem nagyon eseménydús volt. Munkahelyet váltottam több lépcsőben, tanultam sok új dolgot és érzem, hogy kicsit elfáradtam. Ez nálam azt jelenti, hogy nem lobog bennem a tettvágy olyan magas hőfokon. Akik ismernek, tudják, hogy nagyon aktív ember vagyok, de most jól esik lelassulni, megpihenni fizikailag és szellemileg is. Jól esik feküdni a napon, hallgatni a szelet és a madarak énekét, nézegetni a felhőket. A felhők egyébként nagy kedvenceim, lenyűgöz sokféleségük, imádom fotózni is őket.

A nyári lazulásomba tegnap belecsörrent egy telefon. Egy kedves indiai származású fiatalember hívott, akivel 1 éve találkoztam repülőorvosi vizsgálaton. Színtévesztése miatt keresett meg és meglepődött, amikor látta, mennyire érdekelnek azok a lehetőségek, hogy látástréninggel változtasson a színlátásán. Hallottam és olvastam is erről már, de még nem láttam olyat, akinek  megváltozott volna a színlátása ezért mindig kérem, jöjjenek el hozzám vizsgálatra. Én magam a látástréningemen nem találkoztam ilyesmi iránt érdeklődővel, viszont tudom, nem a színekkel van sokszor a gond, hanem egészen más dolgokkal. Azt is tapasztalom, hogy a színtévesztők nagy része az igen enyhe kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy a teszteket ugyan elvétik, de a hétköznapi színeket jól érzékelik. Így én nem fektetek energiát abba, hogy ezeket az eseteket kezeljem, de hallok csodaszerű javulásokról és ezekre kíváncsi vagyok.

Tegnap beszélgettem hát ezzel a fiatalemberrel, aki Magyarországon és Indiában is fogja tanulni a látástréninget. Ami érdekes volt, hogy elmondta, rajtam kívül nem találkozott még olyan szemésszel, optikussal, aki nyitott lett volna arra a gondolatra, hogy megjavulhat a szeme. Ez szerintem szerencsére nem teljesen így van, én sok olyan történetet hallok, amikor kollégák nem adnak erős szemüveget vagy épp folyamatos dioptria csökkentéssel javítják a szemeket. Persze a csodák épp attól csodák, hogy sokszor ellentmondanak logikának és minden ismert ténynek, de attól még léteznek. Sokan persze nem mernek róluk beszélni, mert a környezet elutasító ezekkel kapcsolatban. Én azonban szívesen hallgatom ezeket, szívesen gyűjtögetem magamban és ebben a blogban is őket, és nagyon hálás vagyok minden ilyen jellegű történetért.

De nemcsak a csodás történetekért vagyok hálás, hanem minden egyes megkeresésért, akár személyesen, akár telefonon vagy emailben történjen. Ez az út, amin járok nem lenne, ha nem tanulhatnék rengeteget a hozzám fordulóktól. Meghallgatom őket, és aztán továbbadom a megtapasztaltakat másoknak. Nagyon hasonlóak és nagyon különbözőek vagyunk. A testünk működésének törvényszerűségei, a természet törvényei adottak és ezeket tisztelnünk kell. Azonban a lelkünk kapacitása és feladata, küldetése más és más, sosem tudhatjuk, kinek mekkora lehetőséget ad hite a gyógyulásra, változásra, megtapasztalásra. És erre a fajta csodára igyekszem maximálisan nyitva tartani a szívemet és az elmémet.