Tegnap megint szemes szomatodráma délután volt. Érdekes volt megjeleníteni a látás című csoportot, amiben mindenki a maga elképzelése szerint lépett be egy szerepbe és így formáltuk meg együtt a látásról való elképzelésünket. Volt ott vakfolt, éleslátás, szemizmok, agy és harmadik szem is. Ismét kapcsolatba léptünk a Jelenléttel, az Elfogadással, a Megbocsájtással, a Szeretettel. Ebben a légkörben lenni rendkívül gyógyító akár páciensként, akár terapeutaként van jelen benne az ember.
Legközelebb november 24-én találkozunk ilyen gyógyításra. Addig szeretettel ajánlom a módszerről és a felébredésről Buda László szavait.

” Míg régebben a gyógyulást gyakran egyszerű biológiai folyamatként fogtuk fel, ma – a “tudat-alapú univerzum” paradigmájában – a gyógyulást inkább egy, biológiai vetülettel is rendelkező tudatosodási folyamatnak tartjuk.
Sem betegségeink, sem gyógyulásaink nem függetlenek attól a tudattól (avagy lélektől), amely a testünket áthatja, amíg – biológiai értelemben – életben vagyunk. Ezért nincs semmi meglepő azokban a “csodás” és váratlan gyógyulásokban, amelyek pusztán azáltal következnek be, hogy valami rejtett összefüggésre rájövünk, valami lelki gubancot feloldunk magunkban. Minden gyógyulás egy kis “megvilágosodás”, egy kis “felébredés” is egyben, még ha ennek gyakran nem is vagyunk tudatában.

A “ébredés” élménye – gondolj csak a reggelekre – a tudatállapot egyértelmű, radikális megváltozása: a mélyalvás öntudatlanságából vagy az álom különös tudatállapotából a hétköznapi tudatba váltás. Ám ez a hétköznapi, “normál” tudatállapot is illúzió, bármily valóságosnak is tűnik (ahogy az álom is, amikor benne vagyunk). Innen is van tovább, ebből is van felébredés – állítják a bölcsek, a misztikusok. Több lehetőség kínálkozik erre, gyere, vegyünk szemügyre közelebbről hármat!

1. FEL-ébredés (wake up)
Lényege az a mély felismerés, hogy nem vagyunk egyenlőek azzal az énnel, akinek a hétköznapokban gondoljuk magunkat. Felébredünk az EGO-val való azonosulásból, abból az illúzióból, hogy elkülönültek, mulandóak vagyunk. Kigyógyulunk a halálfélelemből, és ezzel együtt az állandó biztonságkeresésből, vagyon- és sikergyűjtögetésből, a másokkal való vitákból, az irigységből, kapzsiságból és gyűlölködésből. Kilépünk a lelki fájdalmak tömegeiből, melyeket a különféle szerepekkel való azonosulással, megfelelési kényszerekkel, kapcsolati játszmákkal vontunk saját magunkra. Thomas Merton szavaival, a “hamis szelf”-ből az “igaz szelf”-be való átlépést tapasztaljuk meg.

2. BE-ébredés (wake in)
Lényege a teljes elfogadása és átélése annak, ami VAN. Saját testünk, saját érzelmeink, gondolataink teljes körű befogadása. Belépés saját világunkba, minél nyitottabban, minél mélyebben. Bele-ébredés a pillanat valóságába, testünk bölcsességébe, szívünk igazságába. Saját belső világunk szeretetteli átölelése.

3. KI-ébredés (wake out)
Lényege a kapcsolatok megtisztítása, a nyitott szívű, tudatos kommunikáció mindenkivel és mindennel, aki és ami körbevesz minket. Ráébredni a külső környezet tükör-funkciójára, arra, hogy minden akciónk és reakciónk idővel visszahull ránk, hogy lehetetlen elkülönülni, hogy a figyelem és a szeretet szabad áramlása végül minden sebet begyógyít.

Aki az ébredés útján jár, annak a hasznos eszköze lesz a csend, a meditáció, és – ha az aktívabb, játékosabb eszközök is szóba jönnek – a szomatodráma, amely különösen hatékonyan támogatja a „be- és ki-ébredés” folyamatát.”